Gondoltam, kezdem egy történelmi bevezetéssel ezt a posztot, hogy hány száz évvel ezelőtt és hogyan került hozzánk a török paradicsom néven is ismert padlizsán, de inkább belevágok a közepébe és megosztom veletek azt a számomra meglehetősen meglepő tényt, hogy a fiú padlizsán finomabb, mint a lány padlizsán! Igen! Ilyen van, hogy fiú és lány és ha legközelebb elmentek a piacra bevásárolni, akkor be is vethetitek ezt a frenetikus tudásotokat, ugyanis, ha a gyümölcs alján (ott ahol a virág volt) egy hosszabb mélyedést láttok, akkor az lány volt, ha egy kör alakú mélyedést, akkor pedig fiú:) A fiúban állítólag kevesebb a mag, ezért kevésbé keserű!
És azt tudtátok, hogy nagyjából 70 féle padlizsános étel létezik Törökországban? És ez még mind semmi, mert állítólag az oszmán szerájban 283 különböző recept volt csak padlizsános ételekre. Ez már valami! Ti hány pirospaprikás ételt tudnátok felsorolni? 🙂
Na de ha már ilyen fontos szerepet tölt be az egyik kedvenc “nemzöldséghanemgyümölcsöm”, akkor azért mégiscsak érdemes pár szót szólni az eredetéről.
Lehet, hogy nem gondoltátok volna, de ez is egy “made in china” termék. Először ugyanis ott termesztették, onnan terjedt el Indiába (bár vannak források, mely szerint Kínában nem is járt, hanem a szülőhaza India volt az i.e 5. században), majd az Oszmán Birodalomban és állítólag a spanyolok terjesztették el Európában. Pedig mennyivel menőbb lenne azt mondani, hogy bár 150 évig itt voltak a törökök, de végül mi nem csak elkergettük őket, hanem még előtte gyorsan elkoboztuk a padlizsánmagokat és már javában grilleztük a lila héjú szeleteket parázson vagy főztük a padlizsános pörköltet, mikor Nyugat-Európa még azt sem tudta mi ez. Ráadásul hosszú évtizedeken keresztül Európában mérgezőnek hitték ezt a gyümölcsöt, ezért csak dísznek használták. Bezzeg mi! Mondhatnánk… de nem mondhatjuk, mert hozzánk is nagy kerülővel érkezett meg az első magocska, úgyhogy csak annyival büszkélkedhetünk, hogy ha a magot nem, legalább a nevet átvettük a törököktől: patlican (ejtsd: patlidzsan). A mérgek vonatkozásában azonban részben igazuk is volt nyugati szomszédainknak: a levelei és virága valóban tartalmaznak mérgeket, de rengeteget kéne ahhoz megennünk belőlük, hogy ártsanak. A gyümölcsben magában “csak” nikotin van, más méreg nincs, de kb. 13 kiló padlizsánt kéne megennünk együltő helyünkben ahhoz, hogy annyi nikotint vigyünk be a szervezetünkbe, mint amit egy darab cigaretta tartalmaz. Úgyhogy még mindig azt ajánlom, hogy legyünk inkább padlizsánfüggők, mint láncdohányosok 🙂 Mindenesetre látszik, hogy az állatvilág mennyivel körültekintőbb mint mi, hiszen pont a padlizsán nikotintartalma miatt, rajtunk kívül más élőlény nem fogyasztja ezt a növényt táplálékként.
Visszatérve Kínához, ahogy vándorolt ez a gyönyörűség keresztül a fél világon, úgy változtatta színét és formáját, jobban mondva, úgy változtatták a termelők nemesítéssel a külalakját. Etiópiában például narancssárga, Thaiföldön pici zöld, Indiában pedig kicsi, fehér és tojásalakú. Tudtátok, hogy az angol eggplant elnevezés innen származik? Nem tudom, hogy az indiai brit gyarmatosítók találták-e ki ezt a nevet vagy Európában a fehér változat terjedt el, így a név is itt alakult ki, lényeg, hogy nem voltak túl fantáziadúsak.. tojásnövény.. mennyivel szebb a padlizsán! Utóbbi egyébként az arabon ((al-)badinjan) keresztül szanszkrit tőről (vatin-ganah)származik (ez is sokkal menőbb, szanszkrit eredetű szót használunk:) Egyébként nem kevésbé menők a franciák sem, mert az ő aubergine szavuk is ugyaninnen származik. 🙂
De annyit beszéltem már róla, hogy most már tényleg rá kell térnem arra, hogy mi is készül belőle Törökországban 70 féleképpen. Az biztos, hogy a felsővezetők ezek közül minimum kettőért teljesen odavoltak, ugyanis az egyiknek a neve a mai napig hünkar beğendi, azaz a szultán szerette: ez egy grillen sütött, héjától megszabadított padlizsánhúsból sajttal és vajjal készített püré, melyet báránypörkölttel szoktak tálalni. A másik pedig az imam bayıldı, vagyis az imám elájult, ami félbevágott padlizsán, megtöltve hagymás paradicsomos, fűszeres keverékkel, így megy együtt a sütőbe. Gyanítom, hogy a legtöbb török séf nincs birtokában mind a 70 receptnek, de én azt mondom, hogy ha ezek közül egyet úgy el tud készíteni, hogy az maradandó nyomot hagyjon, akkor már tett valamit a gasztro-örökség védelmében. Kedvenc török programajánló magazinom, a The Guide Istanbul szerint, ha mi is el akarunk ájulni mint az egykori imám, akkor irány Isztambulban a Şahin Lokantası, mely igazi házias ízekkel várja a vendégeket a város legnagyobb sétálóutcája, az İstiklal Caddesi közelében (Orhan Adli Apaydın Sokak, No.11/A, Asmalımescit). Ha pedig a szultán által is kedvelt verziót próbálnánk ki, akkor a Karaköy Lokantası az egyik legjobb választás (Kemankeş Caddesi No.37/A, Karaköy). (Bakancslistára felírva :))
Egyébként nem is csodálom, hogy anno közel 300 fajta receptjük volt az elkészítésre, hisz annyi padlizsán terem náluk, hogy győzzék feldolgozni. Törökörszág ma benne van a top 5 termelő között Kína, India, Egyiptom és Indonézia mellett, legjobb termővidékei pedig természetesen a legmelegebb déli országrészen találhatóak, így Antalya, Hatay, Adana, illetve a nyugati részen található Bursa környékén.
Azt hiszem, mostanra mindenki meglehetősen megéhezett, úgyhogy következzen a havi receptadag:
Hünkar beğendi padlizsános része:
5 darab közepes méretű padlizsán
1 vizespohárnyi tej
Fél vizespohárnyi reszelt trappista sajt
2 ek liszt
2 ek vaj
Só
Legjobb parázson grillezni a padlizsánt, de ha gázzal működő tűzhelyünk van, akkor azon a lángon is körbepiríthatjuk a padlizsánokat egy fogóval fogva, addig amíg jó fekete nem lesz és összeplöttyed. Szedjük le a héját és vágjuk apró darabokra a padlizsán húsát. Olvasszuk fel a vajat, keverjük össze a liszttel, majd öntsük rá a padlizsánt és a többi hozzávalót is. Forraljuk össze és készen is van. Isteni köret bármilyen pörkölt vagy egyéb hús mellé. Szerintem még a lasagnát is fel lehet vele dobni, ha besamel helyett, inkább ezt tesszük bele:) Fő a multikulti kísérletezés!
Jó étvágyat!
(Fotók: Pinterest)