Ti miket szoktatok főzni a külföldi ismerőseiteknek, amikor az igazi tradicionális magyar konyhát szeretnétek bemutatni? Gyanítom gulyás leves, pörkölt, disznótoros kerülnek első körben az asztalra. Szerintem nem sokunknak jutna eszébe, hogy főzeléket készítsen, mert sajnos valahogy ennek az ételnek nincs túl előkelő helye recepjeink között. Sokan a szegények eledelének tekintik, sokan pedig azért nem szeretik, mert gyermekkorukból csak valami agyonlisztezett trutyi maradt meg az emlékezetükben, amiben úszkál néhány szétfőtt zöldség darab. Ugyanakkor az elmúlt években kezdjük újra felfedezni a főzelékeket, ha egészségtudatosak vagyunk, akkor a főzelék egy részét leturmixolva önmagával sűrítjük be liszt helyett és egyre újabb és újabb zöldség-fűszer kombinációkat próbálunk ki, amikből igazán finom meglepetések születhetnek.
Mikor néhány héttel ezelőtt meghívást kaptam az Isztambuli Magyar Intézettől, hogy gasztro programsorozatuk részeként főzzek magyar ételeket egy vega étteremben Isztambulban, rögtön az jutott eszembe, hogy eljött a főzelékek ideje, most végre nem gulyást kell készítenem, hanem bemutathatok egy olyan ételfajtát, amit a törökök is első kóstolásra kedvelni fognak!
A törökök elképesztő változatosan tudják felhasználni a zöldségeiket és megkockáztatom, hogy számos kifejezést is használnak erre. A sulu yemek (szó szerint vizes étel), a türlü (szó szerint változatos) és a borani mind hasonló ételeket takarnak, melyek lényege, hogy egy vagy több fajta zöldséget megpárolunk/megfőzünk és azt egytálételként fogyasztjuk, melyet kenyér vagy rizspiláf egészíthet ki. A törököknél nem jellemző a sűrítés, tehát sem liszttel, sem leturmixolt zöldségekkel nem sűrítenek, ezek az ételek valahol a mi sűrű, tartalmas leveseink és főzelékeink között vannak félúton.
Legutóbbi isztambuli utamon az egyik legnépszerűbb sulu yemeket próbáltam ki, melyet én szimplán csak híg babfőzeléknek hívnék. Isztambulban Szulejmán szultán mecsetje mellett, ahol az oszmán korban rászorulóknak felállított szegénykonyhák működtek, ma turisták és helyiek egyaránt élvezik a végtelenül egyszerű, de mégis híressé vált kuru fasulye-t (szó szerint szárazbab). Egymás mellett legalább 5-6 kifőzde árulja ezt az ételt, természetesen mindegyik saját titkos receptje szerint elkészítve azt. Én a húsmentes verziót próbáltam, mely mellé kaptam egy kis tál olyan sűrű joghurtot melyben megállt a kanál és csudafinom, friss ropogós kenyeret.
Miközben élveztem ezt a főzelékszerű ízes ételt, döntöttem el véglegesen, hogy a vega étteremben mindenképp kell egy főzeléket is főznöm, ha már a magyar zöldséges ételeket mutatom be.
Így történt aztán, hogy elkerültem az ázsiai oldalon, Kadiköy negyedben található Pasaj Cook&Book vega étterembe, melynél barátságosabb helyet régen nem láttam már. A kis kifőzde vezetője Beyhan, vagy a tűzhely mellett áll és főzi az aznapi levest, sulu yemeket vagy ül az ablakban a kis bárszékén és miközben sodorja a töltött szőlőleveleket, mindenkihez, aki elsétál mellette az utcán, van egy kedves szava! Kadiköynek ez a Moda nevű része egy olyan aprócska kis szelete Isztambulnak, ahol egy pillanatra elfelejtkezünk arról, hogy a városban még 20 millióan laknak rajtunk kívül és órákat autózhatunk a városon keresztül úgy, hogy mást sem látunk, csak felhőkarcolókat. Moda egy kis ékszerdoboz, ahol szinte egy faluban érzi magát az ember és Beyhan olyan volt ebben a kis faluban, mint mindenki mammája.
Amíg ő a levest főzte, addig én Nemes Nórival, a Nosalty újságírójával főztem az esti magyar vacsorára zöldborsó főzeléket, gombapaprikást, céklatócsnit és rizskochot. Ahogy közeledett a vacsoraidő, egyre több törzsvendég érkezett, majd a kifejezetten a magyar ételek miatt érkezőkkel megtelt a helyszín. Mindenki minden ételt végigkóstolhatott a svédasztalról, én pedig közben röviden meséltem a ételekről és arról, hogy tulajdonképpen mind a magyar, mind a török konyha mennyi rejtett vega kinccsel van teli! Érdemes lenne egymástól minél többet tanulnunk és felfedezhetnénk, hogy a bulgur gombócokból készült pörköltszerű török étel néha egész jó húshelyettesítő lehet vagy, hogy az általuk imádott lencse és bab milyen szuperfinom főzelékként elkészítve.
És ha már bab, jöjjön a végére a kuru fasulye receptje:
1 hagyma
1 zöld erőspaprika (ere és magjai kiszedve)
1 ek paradicsompaszta
1 ek paprikapaszta (török boltban beszerezhető és akár fél évig is eláll)
2 pohár borlotti bab (lehet beáztatva, előfőzve vagy konzerv)
1 kk őrölt pirospaprika
fél kk morzsolt török pirospaprika vagy chilipehely
fél kk római kömény
só, bors
sűrű joghurt
Vágjuk fel apróra a hagymát és a zöldpaprikát, pirítsuk meg alaposan, majd adjuk hozzá a paprika- és paradicsompasztát és pirítsuk még együtt 1 percig. Utána mehet bele a bab, jól keverjük össze és pirítsuk még min. 5 percig. Ezután jöhet hozzá annyi víz, hogy min. 2 ujjnyira ellepje és mehetnek bele a fűszerek is. Főzzük még kb 5-10 percig, majd tálaljuk forrón, együnk mellé joghurtot és friss kenyeret!