Míg Budapesten a forralt bor és a kürtőskalács édes illata terjeng szinte minden utcában, a török városoknak is megvannak a jellegzetes téli ízei és illatai.
Ezúttal két olyan finomságot szeretnék bemutatni, melyek egy szép téli napon legjobb kísérőink lehetnek az isztambuli utcákon sétálva.
Kestane, azaz gesztenye.. felmerülhet a kérdés, hogy miért is írok én egy török gasztroblogban egy olyan ételről, ami itthon is rendkívül népszerű. Nos azért, mert bár szeretem a magyar gesztenyét, de sem ízében, sem méretében a törökökéhez hasonlítani sem lehet. Valóban egy egész Európában elterjedt nassolnivalóról van szó, de a törököknél télen minden második ember ezt majszolja az utcán.
Törökország a világ három legnagyobb gesztenyetermesztő országának egyike, évi 60.000 tonna terméssel. Többek között ennek is köszönhető, hogy a török városok utcái ősztől tavaszig megtelnek gesztenyeárusokkal, akiktől fillérekért lehet megvásárolni a frissen sült, diónál is nagyobb méretű finomságot. A többi mogyoróféle közül azzal emelkedik ki a kesudióval és a fenyőmaggal együtt, hogy sokkal alacsonyabb a zsírtartalma, viszont magas keményítőtartalma miatt hamar jóllakunk tőle. Jellegzetes hangja, melyet héja ad, mikor a meleg hatására szétroppan, illetve mással össze nem keverhető selymes, édeskés utóíze bármilyen borús téli napon jókedvre deríthet minket. A gesztenyének már az Oszmán idők óta fontos szerepe van nem csak az étkezésben, hanem a szociális életben is. Mikor még Bursa volt az Oszmán Birodalom fővárosa, már akkor jellemző volt, hogy a helyben termett gesztenyéből a korábbi posztjaimban is említett kestane şekerit csináltatk, azaz megfőzték és cukormázba áztatták, mely selyempapírba csomagolva az egyik legelőkelőbb ajándék volt vendégségbemenet. Napjainkban egyre népszerűbb, hogy főételek készítéséhez is felhasználják. Marhahúslevesben főtt rizsbe keverik, ebből lesz a kestaneli pilav (kesztaneli pilav), mely sokszor bárányhús mellé jár köretnek.
Netán séta közben a frissen sült gesztenyéktől felforrósodott papírzacskót szorongatva egy a lelkünket is átmelengető téli italra vágyunk? Isztambulban forralt bort csak elvétve találunk, de van más, ami kárpótolhat minket. Ez pedig nem más mint a salep, egy orchideagyökérből készített forró ital. Az anatóliai hegyekben nő az a speciális orchideafajta, melynek gyökerét miután kiszárítják és összeporlasztják, tejjel, mézzel, valamint vízzel keverik össze és forrón, fahéjjal megszórva fogyasztják. Tulajdonképpen magának a pornak nincs különösebb íze, leginkább azért használják, hogy krémes állagot adjon a már az Oszmán időkben is rendkívül kedvelt forró italnak. Hamarabb terjedt el mint a kávé, vagy akár a tea. De nem csak az Oszmán Birodalom területét hódította meg. Felkapott ital volt Angliában és Németországban is saloop néven. Előbbiben megengedett volt egy brit orchidea fajtával való helyettesítése, mivel az Oszmán Birodalomból érkező import salep por meglehetősen drága volt.
Bár kezd egyre gyanúsabbá válni, hogy Törökországban minden második ételt és italt afrodiziákumnak tartanak, megemlíteném, hogy a salep is ezek közé tartozik. A néphagyomány szerint javítja a nemzőképességet és növeli a libidót.
Lehet, hogy itthon is inkább a török étkezési szokásokat kéne átvenni a népességnövelés érdekében, nem pedig a családi adókedvezményektől várni a csodát? 🙂
Ha már említésre került ez az orchidea fajta, érdemes megemlíteni, hogy ennek a gyökerét használják a híres török fagyihoz is, melytől elnyeri azt a jellegzetes nyúlós állagát, melyet Európában más fagyiknál nem tapasztalhatunk. A fagylalt-kereskedelem növekedése azonban sajnos a kihalás szélére sodorta ezt a különleges orchideafajt. Érthető is, hiszen 1000 orchidea felhasználásával állíthatunk elő egy kiló salep port.
Ennek következtében ma már a legtöbb helyen a salep sem az igazi, gyakorta kukoricalisztből és tejből készítik egy kis salep-aroma hozzáadásával. Aki esetleg mégis az eredeti recept alapján készült italt szeretné kipróbálni, talán a Fűszer Bazárban még talál 1-2 árusnál salep port. De ezt is csak szigorúan a hoteszobánkban készíthetjük el, mert exportálni tilos, mióta veszélybe került ez az orchidea faj. Véletlenül se próbáljuk meg hazahozni nagy mennyiségben a családnak!:) Mindenesetre ha lehet, keressük Törökországban az autentikus salepet árusító helyeket, ahol még napjaink rohanó világában sem hagynák ki semmi pénzért az italunkból az autentikus salep ízesítésére szolgáló narancsvirág- vagy rózsavizet.