Karácsonyfa, csillogó-villogó díszek a nagyvárosok utcáin, Télapó és új év. A törökök többsége számára nem igazán tiszta, hogy mi a különbség a karácsony és az új évi ünnep között, számos család muszlim létére fát állít, sőt az elvetemültebbek még karácsonyi dalokat is hallgatnak. 🙂
Nekem hatalmas meglepetést okozott mikor a török barátaim fotóin először láttam karácsonyfát, de kiderült, hogy ők természetesen nem Jézus születését ünneplik olyan hévvel mint mi, az ünnepnek semmilyen vallásos jellege nincs az ő szempontjukból, ugyanakkor átvették ezt a csili-vili hangulatot a nyugati kultúrából és hozzákötötték az új év megünnepléséhez. Na de most jön a fordulat a történetben! Ugyanis lehet, hogy mégsem ők vették át tőlünk a fadíszítés hagyományát, hanem mi tőlük!
Ugyanis mint tudjuk, a mi faállítási szokásunk a december 22-i napéjegyenlőséghez köthető, ugyanis az örökzöld fa színével a frissességet, a zöld természetet, az újjászületést szimbolizálja. Ezt kötöttük mi hozzá Jézus születésének megünnepléséhez. Na most a törököknél már azelőtt meg volt ez a szokás, hogy felvették volna az iszlám vallást. Pogány hitük szerint létezett egy óriás fa, mely a föld közepétől az égig ért és a csúcsán egy Ülgen nevű isten ült a palotájában onnan irányítva a napot. Miután az ősz folyamán egyre hosszabbak lettek az éjszakák, december 22-én a nappal és éjszaka nagy harcot vívott egymással és végül a nappal győzött, így vált lehetségessé, hogy ahogy közeledik a tavasz, a nappalok is egyre hosszabbak. Ezt a győzelmet, a napot és annak újjászületését ünnepelték a törökök a legenda szerint az égig érő “élet fája” alatt. És természetesen hogyan vették át az európaiak a fadíszítési szokást a törököktől? Hát persze, hogy a hunokon keresztül. Vagy legalábbis a törökök ezt mondják! Legyen így! Tulajdonképpen a magyarok miatt van ilyen csili-vili karácsony egész Európában! Hát ez igazán jól hangzik! 🙂
És hogy hogyan kötődött össze végül Jézus születésének megünneplése és a karácsonyfa díszítés? Nagy Konstantin egyházi reformja, és a kereszténység államvallásként való bevezetése után, a niceai (ma Iznik városa Törökországban) zsinat intézkedései kapcsán 325 és 335 között került sor az ünnep elismerésére, előtte a keresztényeknél sem létezett karácsony ünnepe. Az ünnep napjának megválasztása nem volt egyértelmű, mert Jézus születése napjával kapcsolatban a sok uralkodó elmélet közül a téli napforduló csak az egyik időpont volt. Egyes vélemények szerint Jézus december 20-án született, ám mások szerint április 18-19-én, míg megint mások szerint november 25-én, sőt egyes elméletek szerint Vízkeresztkor, azaz január hatodikán látta meg a napvilágot. A zsinat után a határozat december 25-ét jelölte meg az ünnep napjának, hogy ezzel a téli napfordulóhoz köthető pogány ünnepet a Szent Iván-éjszakához hasonlatosan új formában a keresztény ünnepnapok és szokások részéve tegyék. A fa, mint a pogány ünnep elmaradhatatlan része ezután már december 25-éhez kapcsolódott, a jelenkorihoz hasonló díszítése azonban csak a 17. századtól válik elterjedté. Eleinte Németországban díszítették almával, mellyel a bibliai almára utaltak, így kötve még inkább a fát a vallási ünnephez Később a díszek az alma formáját szimbolizálva lettek gömb alakúak.
No hát így van nekünk egy kis túlzással tulajdonképpen török karácsonyunk és nem nekik nyugati 🙂
És ha már így kötődik minden mindenhez és gondolom ti is már szilveszteri lázban égtek, engedjétek meg, hogy adjak néhány tippet, hogy mivel dobhatnátok fel a szombati házibulit! (mentsétek el jövő karácsonyra is!)
Mivel az ételek többsége nem igényel főzést, ezért nem fordítom le a hozzávalókat egyenként, a kép alapján le tudjátok utánozni. Az egyedüli összetettebb recept és egyben a kedvencem fordítását pedig alább találjátok!