Bármerre is jártok Törökországban, még a mai napig számos helyen láttok gurulós kis kocsikat, melyekről finomabbnál finomabb csemegék kacsintgatnak rátok. Az egyikben simit, a másikban főtt, grillezett kukorica, a harmadikban sült gesztenye, a negyedikben csirke rizzsel és még sorolhatnám. Azonban egy valami kezd eltűnni az utcákról, jobban mondva nem is eltűnik, csak elköltözik, átalakul.
Tudjátok-e, hogy mi látható ezen a képen? Nem más mint a kokoreç, az egyik legnépszerűbb török street food, mely nem más mint báránybél feltekerve, meggrillezve, paradicsommal, zöldpaprikával, római köménnyel, kakukkfűvel, sóval,borssal összekeverve, apróra vágva, melyből kérhetsz egy szendvicsrevalót vagy akár egy egész tányérnyit is.
No, hát ezek a kokoreçet árusító kis kocsik kezdenek eltűnni az utcákról. Csak semmi pánik, igazából nem tűnnek el, sőt! Az utóbbi években számos vállalkozó látta meg a kokoreç árusításban az üzleti lehetőséget, melynek következménye, hogy mára 13 márka is épül erre a végtelen egyszerű ételre és franchise alapon étteremláncokat kiépítve országszerte terjeszkednek. Csoda, hogy ez korábban nem jutott eszébe senkinek, hiszen a befektetés gyorsan megtérül. Ma Törökországban egy kokoreç üzletet megnyitni kb 8.000.000 Ft, ehhez jön még a franchise díj, ami kb 3.000.000, viszont minimum 2.500.000 Ft-ot kitevő havi forgalomra és 35 százalékos haszonkulcsra számítanak. Az első kokoreç büfélánc Sampiyon kokoreç néven indult, minden versenytársát jóval megelőzve, 1962-ben. Első büféjüket Isztambulban a Beyoğlu-i halpiacon nyitották meg, mely minden reklám nélkül, két pillanat alatt rendkívül sikeres lett. Mindezek ellenére csak 1994-ben indultak el a márkává válás útján, amikor is felvették a Sampiyon (bajnok) nevet, majd következő évtől kezdve sorra nyitották meg büféiket szerte Isztambulban. Akkora volt a siker, hogy 2000 után már franchise módszerrel terjeszkedtek tovább. Mára 45 büfé fut ezen név alatt és elmondhatjuk, hogy ők tették meg az első lépést afelé, hogy a kokoreç-árusítás mint a török gasztronómia egyik alapköve áttelepüljön a kicsi gurulós kocsikról a nagyobb üzlethelyiségekbe. Nagyobba, ugyanis a népszerűségnek köszönhetően már a legtöbb helyen nem tudja a vendégsereget kiszolgálni egy 2-3 asztalos aprócska büfé, közepes étteremnek megfelelő nagyságú helyen kell működni. A Sampiyon mellett a legismertebb kokoreç márkák még a Gala kokoreç vagy a Özmert kokoreç, mindkettő hihetetlen tempóban terjeszkedik.
Nem is csoda, hiszen ez a az állítólagosan görögöktől átvett étel mára mindenki kedvencévé vált. És ezt sajnos sokan ki is használják, nem mindig jóindulatúan. Normál esetben a kokoreçet kizárólag bárány vékonybélből lenne szabad készíteni, azonban sajnos ma már van néhány olyan büfé, akik marhabélből készítik, hogy még több hasznot termeljenek, de annak az ízén rögtön lehet érezni, hogy valami nem stimmel, úgyhogy remélhetőleg nem sokáig maradnak majd a piacon.
A báránybelet az üzletek számára nagy műhelyekben készítik elő. A beleket alaposan kimossák, utána feltekerik egy fémrúdra, majd 150 fok feletti hőmérsékleten elősütik. Ezután lehűtik, mélyhűtik és így szállítják az üzletekbe.
Bár régen a legtöbb kis gurulós kocsin faszénen sütötték meg a kokoreçet, mára ilyet már kevés helyen láthatunk, ugyanis a faszén nem tud 90 foknál melegebb hőt csinálni, ez pedig nem elég ahhoz, hogy minden baktériumot megöljön a feltekert belekben. Ezért fontos, hogy manapság már elősütik a kokoreçet és sok üzletben nem faszénnel, hanem elektromos sütőfelülettel sütik készre a beleket.
A törökök még a legegyszerűbb ételeket is nagy precizitással készítik és állítják, hogy még egy jó döner elkészítéséhez is mester szükséges, ezt nem lehet egyik napról a másikra megtanulni. Így tartják a kokoreçről is, ugyanis pontosan kell tudni, hogy hány percnyi sütés szükséges a tökéletes állag eléréséhez. Főleg egy olyan helyen, mint a legelső Sampiyon kokoreç büfé, ahol éjjel-nappal sorállás van és 70-80 kiló kokoreçet adnak el egy nap, mi több ez a mennyiség pénteken és szombaton a 100-150 kilót is elérheti. Az itt dolgozó mesterek már 35-40 éve űzik ezt a mesterséget, nem csoda, hogy hibátlan szendvicsek kerülnek ki a kezeik közül. Szerencsére már külföldön is terjeszkednek, számos büfét nyitottak már Azerbajdzsánban, Németországban és Spanyolországot is hamarosan meghódítják.
Lehet, hogy sokan idegenkedtek tőle, de ha egyszer megkóstoljátok, onnan nincs visszaút, ti is kokoreç-függők lesztek!
Nincs valaki vállalkozó szellemű köztetek, aki nyitna egy franchise üzletet Budapesten? Na jó, megelégednék egy food truckkal is, csak ne kelljen olyan messzire mennünk, ha megkívánjuk ezt az ínycsiklandó szendvicset 🙂