Sajtok, olívabogyó, zöldségek, omlettek, marhából készült kolbász, lekvár, méz, tejszín, török tea és kávé, napsütés, baráti beszélgetések, sirályok hangja a magasban. Ezek a szavak jutnak elsőre az eszembe, ha azt hallom: török reggeli. Korábbi bejegyzéseimben sokat meséltem már a törökök fantasztikus reggelizési szokásairól, de úgy gondoltam, hogy a legautentikusabb az lenne, ha egy olyan ember mesélne erről, aki minden nap ezzel foglalkozik. Ezúton szeretném bemutatni nektek a kedvenc isztambuli reggelizőhelyem, az ázsiai oldalon, Kadiköyben található Moda Van Kahvalti tulajdonosát, Birol Karaaslant. Vele beszélgettem arról, hogy milyen különlegességek találhatóak az étlapjukon és miért döntött úgy, hogy reggelizőhelyet nyit ebben a metropoliszban?
Milyen helyet foglal el az életében a gasztronómia?
Én már gyerekkoromban is nagyon szerettem az étellel babrálni. Testvéremmel együtt rendszeresen bevetettük magunkat a konyhába mikor éhesek voltunk és magunknak készítettük a szuper finom nassolnivalókat. Nekem mindig az jelentette a kihívást, hogy az otthon található alapanyagokból minél kreatívabb módon készítsek valami finomságot, mondanom sem kell, hogy partnerre találtam a testvéremben. Csak akkor jöttem igazán rá, hogy a testvéremtől kapott pozitív visszajelzés milyen boldoggá tesz engem mindig is, miután elkezdtem szakmabeliként dolgozni a konyhában. Most is azon dolgozom, hogy ez a boldogság ne kopjon el.
Hogyan kezdődött a karrierje?
Már a gimnáziumi éveim alatt elkezdtem részmunkaidőben dolgozni és ettől a munkától azóta sem szabadultam. Nagyon sok tapasztalatot gyűjtöttem a gasztronómia területén, egyértelmű volt, hogy ez lesz életem szakmája.
Mikor merült fel a reggeliző hely megnyitásának ötlete? És miért pont egy reggelizőhely?
A munkával telt évek alatt alakult ki bennem az az elhatározás, hogy a reggelit szeretném ugyanolyan fontos étkezéssé tenni, mint a többi főétkezések és szerettem volna azt a gazdag kínálatot megosztani az emberekkel, amit a török föld megad nekünk. Régebben nem volt jellemző, hogy az emberek külső helyszínen hosszú órákat töltöttek volna a reggelizéssel, inkább otthon családi vagy baráti körben tették ezt. Ezért aztán kutatásba kezdtem és fantasztikus regionális különlegességekre, ismeretlen ízekre bukkantam. Felkerestem ezen ételek származási helyét, láttam, ízleltem, szagoltam. Majd a feleségemmel és egy barátommal elhatároztuk , hogy nyitunk egy reggeliző helyet. Fontos tudni, hogy a Törökországban élő embereknek a reggeli szó hallatán csupa szép emlékek jutnak eszükbe, hiszen a reggeli főleg a régi időkben, egy igazi rituálé volt. Szerintem minden töröknek melegség önti el a szívét, ha a hétvégi egész délelőttös reggelikre gondol, amikor a család és barátok is együtt szórakoznak és kipihenik a hétközbeni fáradalmakat.
Isztambulban szinte minden héten nyílik egy új vendéglátóhely. Önök hogy tudnak évek óta népszerűek maradni? Mi a titkuk?
Igen, valóban reggelizőhelyből is egyre több nyílik, de szerintem az így kialakuló verseny csak jót tesz mindenkinek, hiszen törekednünk kell arra, hogy minél jobb minőségű ételt kínáljunk a vendégeknek. Sokan eszerint fejlesztik a vállalkozásukat, a minőséget tartják szerencsére a legfontosabbnak mind az áru, mind a kiszolgálás terén. A többi pedig jön magától, nevezzük ezt talán a hely személyes bájának. Természetesen így sem felelhetünk meg mindenki ízlésének, hisz akadnak olyanok, akiknek nem ízlenek azok a regionális különlegességek, amiket mi ajánlunk. Hogy miben áll a titkunk? Talán abban, hogy próbálunk mindig kistermelőkkel, családi vállalkozásokkal együttdolgozni. Ez biztosítja, hogy a lehető legtermészetesebb alapanyagokból készíthetjük az ételeinket. És persze fontos az őszinteség és a megbízhatóság is. Alapelvünk, hogy olyan ételt nem adunk ki a kezünkből, amit mi sem ennénk meg.
Hogyan találtak rá a reggeliző mostani helyére? Miért pont az ázsiai oldalon található Moda negyedet választották?
Egy kertes kicsike helyet kerestünk és mikor megtaláltuk ezt a meglehetősen nagy kerttel rendelkező helyet, nagy izgalomba jöttünk. A kert kialakítását nem nagyon szerettük volna megváltoztatni, apró átalakításokra volt csak szükség. Ezzel szemben a belső tér jelentős átalakuláson ment át, mire elnyerte mostani formáját. Mivel Moda egyre népszerűbb kerület és a város számos pontjából jönnek ide enni, inni, szórakozni az emberek, ezért különösen szerencsésnek érezzük magunkat, hiszen így nem csak a környező utcák lakosaira kell támaszkodnunk. Az pedig, hogy már vannak, akik a város másik végéről csak miattunk jönnek ide, úgy gondolom, megfelelő bizonyíték arra, hogy egy jó helyen jót csinálunk.
Meséljen egy kicsit a menüről! Mik készülnek azokból a bizonyos különleges alapanyagokból?
Ahogy korábban említettem, a legtöbb alapanyag kis gazdaságokból származik, ezek alkotják a menünk nagy részt (sajtok, lekvárok), ugyanakkor az általunk készített ételek is szép számmal sorakoznak az étlapon. A célunk az, hogy az ipari termékek helyett inkább kézműves, különös odafigyeléssel előállított termékeket állítsunk elő. Itt van például a kaymak (török tejszínféleség) Egy családi vállalkozástól megvesszük a tejet, majd mi készítjük el a kaymakot. Vagy például a kete nevű már-már feledésbe merülő kenyérfajtát is itt sütjük, helyben. A kolbászt egy hentes kifejezetten nekünk készíti és mi határozzuk meg, hogy mi kerülhet bele (pl. pisztácia, fűszerek)
Mindezek mellett fontosnak találtuk olyan 1-1 régióra jellemző étel bemutatását is, mint pl. a fekete-tengeri vidéken híres muhlama (vajból, kukoricalisztből és egy a trappista sajthoz hasonló állagú helyi sajtból készül). Vagy itt van pl. a kavut, ami úgy készül, hogy beáztatunk búzát tejbe, majd megpirítjuk, utána ledaráljuk és az így keletkezett lisztet sütjük meg vajon, majd mézzel leöntve, dióval megszórva tálaljuk. És akkor még nem beszéltem a pişi, çılbır, murtuğa, borsos kenyér és egyéb tradicionális ételekről. Jöjjenek el inkább kipróbálni!
(háttérben muhlama (kukoricadarás, sajtos étel, bal oldalon: buggyantott tojás joghurttal, jobb oldalon a mi tojásos lecsónkhoz hasonlító menemen)
Utolsó kérdésként már csak arra vagyok kíváncsi, hogy mik a kedvenc helyei Isztambulban? Mit ajánlana egy magyar turistának, mit nem szabad kihagynia, ha ide látogat?
Isztambul, maga olyan hatalmas város, hogy szinte végtelen számú alternatívát kínál evésre és ivásra. Mivel a város sosem alszik, bármikor bármit beszerezhetünk, ha éjszaka éhezünk meg, akkor is van bőven miből válogatni. Én személy szerint legjobban az utcai ízeket, mai divatos nevével a street foodot szeretem a legjobban. Szerintem rendkívül kreatív megoldásokat találhatunk, szinte minden nap egy új ízzel találkozunk. Ha nem reggelizni szeretnék, akkor természetesen az egyik nagy favorit a Çiya Étterem, ahol hozzánk hasonlóan ők is elsősorban az egyes régiókra jellemző tradicionális ételeket vonultatják fel az étlapon. Ha alkoholt szeretnénk inni, akkor szerintem a legjobbak a Belfast Irish Pub, az Ayı Pub és a Viktor Levi Borozó. Ha egy igazi meyhaneban (tradicionális török étterem) szeretnénk kipróbálni fantasztikus mezéket (előételek), akkor nem szabad kihagyni a Cibalikapı Balıkçısı éttermet. És végül, de nem utolsó sorban várok szeretettel mindenkit a mi kis reggelizőhelyünkön, hisz itt is megkóstolhatnak egy falat Törökországot, ha betérnek hozzánk.
Moda Caddesi No:163/A, Isztambul
www.facebook.com/modavan, www.modavankahvalti.com