Az olívaolajról, mint a török gasztronómia egyik legfontosabb alapanyagáról már régóta szerettem volna írni, de igazán csak az elmúlt napokban olvasott cikkek adtak hozzá ihletet.
Kiábrándulás, talán ez a legjobb szó, mikor nem hogy csak a hipermarketekben, de még sok piacon is szlovák almát, lengyel hagymát, spanyol paradicsomot (épp aktuálisan rosszhírű) vagy tunéziai paprikát látok a pultokon. Persze az ember igyekszik, hogy egészséges alapanyagokat vásároljon és hála a sok önkéntes vagy akár felülről jövő kezdeményezésnek számos módja terjed el az élelmiszerlánc lerövidtésének és ismét egyre többen törekszenek arra, hogy közvetlenül a termelőtől vásároljanak. Sokan szidják emiatt az EU-t, hisz mi logika van almát vagy hagymát importálni, mikor nálunk is csodásan megterem. Nem beszélve arról, hogy hogyan értelmezhető az a cimke az ételeken, hogy From/Made in EU?
Nem akarok elkeseríteni senkit,de ez nem EU-s probléma. Sajnos még Törökország (!) is küzd vele, pedig micsoda fantasztikus természeti adottságokkal megáldott egy vidék az. 1990-ben még 2 millió hektáron termesztettek élelmiszert, napjainkban már csak 800.000 hektáron!
El tudjátok azt képzelni, hogy a török piacokon található görögdinnye, sárgadinnye vagy akár a saláta sokszor iráni, a mandula kaliforniából érkezik, a dió pedig Chiléből?
És hogyan kapcsolódik ide az olívaolaj? Hát úgy, hogy az olívaolaj és az olajbogyó sem kivétel a fent leírtak alól. Hiszen Spanyolországban sok helyen olasz olívaolajat használnak, az olaszoknál görögöt, a görögöknél kaliforniait és így tovább. De ebben az ágazatban is megvannak a jótétlelkek, így az olaj terén nem más, mint a névrokonom, a török NAR Gourmet cég.
Igen, a névválasztáskor tudtam, hogy ők már használják ezt a nevet, de annyira ragaszkodtam ehhez a tőlük függetlenül kieszelt névhez, hogy bízván abban, hogy két különböző országban és más céllal tevékenykedünk, talán nem lehet baj, ha ugyanaz a nevünk 🙂
Szóval ez a fantasztikus kis csapat kitűzte céljául, hogy akadályt állít az olajfák egységesítésének Törökországban és megpróbálják megőrizni azt a diverzitást, ami még most jellemző az országra.
Jelenleg 200 fajta olajfával büszkélkedhetnek a törökök, melyből 88 hivatalos be is jegyzett. Ebből azonban egynek, az ún. gemlik fajta termésének kiemelkedően magas az olajtartalma, ezért elkezdődött a többi fajta kiírtása és mindenhova már csak gemlik fajtát telepítenek.
A NAR Gourmet csapata egy mobil olívaolajkészítő állomást épített fel egy kamionba, mellyel ellátogatnak minden olyan kis faluba, ahol a helyiek pici mennyiségben, a csak ott megtalálható olajfa-fajta terméséből szeretnének olívaolajat készíteni. A kész olajat, amennyiben marad eladásra, a helyi piacon értékesíthetik a termelők. Ezzel a csapat támogatja a helyieket és felhívja a figyelmét a helyi termékek akár kis mennyiségben való előállításának fontosságára is!
Nézzétek meg a videót, nekem mosolyt csalt az arcomra! 🙂
Gondoljunk csak bele micsoda csodás ízek csepeghetnek ezekben a kis falvakban, ebben a kamionban felállított minigyárból! Hisz más az íze a bogyónak, attól függően, hogy éri-e sós tengeri szél, hány méterre termett a tengerszint felett, milyen fekvésű az ültetvény ahol nőtt és milyen talaj táplálta?
Ezen tulajdonságok, valamint az olajfa fajtája befolyásolja, hogy megesszük-e a bogyót, ételbe tesszük-e az olaját vagy esetleg kozmetikai termék készül-e belőle?
Nem lehet eléggé hangsúlyozni, milen fontos szerepet tölt be az olajbogyó a törökök életében! az Az Égei-tenger partján hány millió embernek nem létezik tavasz, nyár, ősz vagy tél, csak az olajfákhoz alkalmazkodó évszakok, az ültetés, a gondozás, a szüretelés, válogatás, felhasználás! És ha másra nem is gondolunk, csak az úgynevezett zeytinyağlılar nevű ételcsoportra, melyről korábban már írtam, hogy olyan ételek, melyek olívaolaj vízben főnek, olívaolajjal vannak meglocsolva, akár meleg, akár hideg ételről legyen szó, na hát ezek a törököknél külön kategóriát képeznek. Vagy gondoljunk egy tipikus török reggelire! Létezik olyan, hogy nem kerül fekete olívabogyó az asztalra? Nem sűrűn!
Ha legközelebb Törökországban jártok, mindenképpen szerezzetek be 1-2 üveggel a jobb üzletekből! Íme néhány tipp, hogy melyek a legelismertebb márkák, illetve értékesítők:
Selatin: nemzetközi porondon is többszörösen díjnyertes szűretlen olívaolajokat kínáló családi vállalkozás, ahonnan 1899-ben került ki az első palack saját készítésű olaj. www.selatin-evo.com
NAR Gourmet: Exkluzív kínálat Törökország legkiemelkedőbb olajbogyó-termesztő vidékeiről. www.nargourmet.com
Özgün Zeytin: A számos olívaolaj mellett széles választékban kínálnak olívaolaj alapú kozmetikai termékeket is. www.ozgunzeytin.com.tr
Kürşat: Családi vállalkozás egy szuper bemutató üzlettel Isztambulban! Kihagyhatatlan! 🙂 Şakayık Sokak No. 75/B, Nişantaşı; www.kursat.com.tr
És a végére még egy tipp:
Ha esetleg testközelből szeretnétek megtapasztalni az olívabogyó szüretet, jelentkezzetek egy szüreti túrára a Ételművészeti Központhoz (Yemek Sanatları Merkezi, or YESAM), akik minden évben szerveznek ún, “olívakultúra” elnevezésű tematikus túrákat Ayvalık régióba. Szüretelhettek, préselhettek, kóstolhattok, főzhettek és még sok érdekes programmal várnak titeket! www.yemeksanatlari.org